7.fejezet

7.fejezet 

Etika után egy fárasztó tesi óra volt , utána lekelletett menni a pályára és magasugrást kellett csinálni.

 Ezután jött a második kedvenc tantárgyam a kémia erről az óráról nem mondok semmit , mert maratoni diktálás folyt. Kémia után matek jött , amin a fibonacci számokkal foglalkoztunk . Ami elég nehéz számomra , meg szerintem mindenkinek.Hála az égnek csak ennyi óránk volt összesen.Szép lassan bepakoltam a táskámba és fel akartam éppen állni amikor hangos ajtócsapás hallatszott  el a teremben. Az a-s lányok csörtettek be vihorászva a terembe. Elmentek mellettem, és hátra mentek a fiúkhoz. Nelli Ádám elé állt, és elkezdett vihorászni neki.
- Csak azt szerettem volna mondani neked , hogy lesz egy tök jó buli nálam ma este , remélem eljössz ! - mosolygott rá Nelli.
- Kösz a meghívást , de nekem nincs kedvem most bulizni inkább elmegyek valahova.
-De figyelj Ádám nagyon jó lesz és van Dj és medence is , nincs buli ha te nem vagy ott ! -mondta és közelebb lépett hozzá , de Ádám hátrált egy lépést.
- Nem megyek el semmilyen buliba értsd meg. - mondta egy kicsit felemelt hanggal.
- Hát jó , de majd meg fogod bánni . - mondta fenyegető hangon Nelli
-Nyugodj meg nem fogom - mondta Ádám
Nelli elment mellettem de oda jött hozzám én meg mosolyogva  néztem rá.
-Remélem most örülsz -mondta mérges hangon
-Nagyon - mondtam még mindig mosolyogva
-Még nincs vége ! Biztos hogy engem fog választani ! -mondta magabiztos hangon
- Nem vagyok ebben biztos ! - mondtam
Felfújt képpel ment ki a teremből , az ajtónál várták a hű csatlósai , és kérdezgetni kezdték a buliról , erre Nelli rájuk ordított és elfutott. Én csak ezen röhögni tudtam , és én is kimentem a teremből. Mikor kiléptem a suliból megláttam három lányt akik amint jól láttam nem a mi sulinkba jártak. Nem tudom kiket de szerintem valakiket nagyon vártak. Utánunk a fiúk kiléptek az suliból , és a lányok odafutottak hozzájuk. Nekem nyomban elállt a lélegzetem és valami nagyon keserű ízt éreztem a számban. Majdnem kilyukadt a szívem egyszerűen olyan szomorú lettem hogy bőgve haza is futottam volna .

Éreztem , hogy kövér könnycseppek gördülnek le az arcomon . Megfordultam , hogy ne lássák meg az arcomat hogy sírok , de ezzel elkéstem Boti pont akkor lépett ki az ajtón és meglátott. Éreztem , hogy  egyre jobban elkezdek zokogni , ezért el kezdtem hazafelé rohanni , de  valaki utánam kiáltott. Megfordultam és láttam hogy Boti utánam futott.
- Hanna miért sírsz ? -kérdezte
- Nem is sírok -mondtam
- Ja aha azért futottál el és azért tiszta vörös a szemed.-mondta gyanakodva
- Semmi nem történt nincs semmi bajom- mondtam haragosan
- Akkor ?
- Csak .. na mindegy nem akarlak terhelni - mondtam
- Te ezzel nem terhelsz - mondta mosolyogva - Na gyere ide - és kitartotta mindkét karját , és megölelt , ezt én is viszonoztam.Hirtelen furcsa érzés támadt el engem , nem tudom pontosan mi de megmagyarázhatatlan. Az egész testemet elöntötte a melegség és a szeretet. Még nem éreztem így , de elengedtem Botit aki értetlenül nézett rám, mintha valamit megértett volna  vagy sejtett volna.
- Gondolom tetszik neked Ádám és megláttad a barátnőjét. -mondta keserű mosollyal
Én nem tudtam megszólalni csak bólintottam.
- Gyere haza kísérlek ! - mondta
Egész úton csak csöndesen gondolkoztam , amikor haza értünk megköszöntem Botinak , hogy hazakísért.
- Nincs mit ez természetes.- mondta mosolyra húzva a száját - aztán ne csinálj semmi őrültséget.
Erre elmosolyodtam , és beléptem a kertkapun