10.fejezet

10.fejezet

Ma egy kicsit fel volt kavarva a napom de erről majd később beszélek.Mit értek azon hogy "fel volt kavarva egy kicsit a napom "? Hát azt hogy most már tényleg nem tudom , hogy mit érezzek egyes emberek iránt.
Hol is tartottam igen megvan .

A lányok egyesével köszöntek vissza Ádámnak , én viszont nem akartam köszönni neki.
Ádám épp elém ült Alizzal , nagyon jó azt szerettem volna  elérni , hogy ne nézzek folyton Ádámra , csak előre.Jó gyorsan elmentem volna onnan de nem lehetett sajnos ott kellett velük maradni és azt nézni hogy ölelgetik egymást :( .
Hálát adok az istennek , mert elkezdett rezegni a telefon a zsebembe.A kijelzőn Boti neve volt odaírva, nem értettem miért hív engem.
-Elnézést.-mondtam és félrevonultam. Láttam hogy Ádám folyamatosan engem nézett ,de nem foglalkoztam vele.
-Szia!-mondtam a telefonba
-Szia Hanna!-köszönt vissza Boti - Figyelj most ráérsz?
-Miért?-kérdeztem
-Csak mondd hogy igen vagy nem .
-Igen-mondtam
-Nagyszerű gyere le a Hősök terére. Oké?-mondta
 -Oké -mondtam aztán letettem a telefont.Utána visszamentem a lányokhoz és Ádámhoz.
-Bocsi de most mennem kell, közbe jött valami.-mondtam
-És mi ez a fontos dolog amiért itt hagysz minket?-kérdezte- Vagy az a baj hogy idejöttem vagy is jöttünk.
Elkerekedett szemmel néztem rá.
-Nem nem baj, de mit érdekel téged , hogy én mit csinálok?-háborodtam fel szerintem jogosan.
Válaszra akarta nyitni a száját , de én gyorsabb voltam.
-Sziasztok!-mondtam és lementem a mozgó lépcsőn.
Nagyon siettem nem is tudom miért.Valami nagyon húzott Boti felé de ez ellen  sem tudtam mit csinálni.

A sétálás közben csak egy zenét dúdoltam :) .

Sosem unom meg ezt a zenét :)
Miután odaértem a Térre meg kellett keresnem Botit.
Valaki hátulról elkezdett csikizni majdnem összeestem a röhögéstől , de talpon maradtam.
-Ne, ne ez már fáj - mondtam röhögve
-Jó na akkor abba hagyom - mondta Boti
 -Miért hívtál ide ?-kérdeztem
-Csak láttam hogy elég rosszul vagy Ádám miatt meg a lábad miatt ezért azt gondoltam jár neked egy kis kikapcsolódás.
-Értem ez nagyon kedves tőled -mondtam mosolyogva - de mit is fogunk csinálni ? -kérdeztem
-Majd meglátod-mondta
-Milyen táska van nálad ?
-Adidas - válaszolta mosolyogva
-Azt látom de mi van benne?
-Majd meglátod. - mondta  rejtélyesen - Gyere utánam .
-Oké
Elvitt engem egy kihalt helyre ahol senki sem volt. Csak egy üres fal.
-Mit fogunk csinálni?-kérdeztem
-Miért vagy ennyire aggodalmas ?-kérdezte
-Nem vagyok aggodalmas én csak kíváncsi vagyok .-mondtam
-Aha értem.Ezt vedd fel-mondta és oda adott egy fehér pólót. Ő egy kék pulcsit vett fel amit a szája elé húzott.
- Mit fogunk csinálni ?
-Kifosztunk egy ékszer boltot ezért vettem fel a pulcsit és raktam a szám elé.-mondta nyugodtan
-te normális vagy ?? És mi van észre vesznek engem ?-kérdeztem
-Semmi vagy is bukta.
-Te most normális vagy ?
-Mer?
-Ékszer boltot kipakolni ??
 Boti elkezdett szakadni a röhögéstől.
- Mi olyan vicces egy rabláson ?
-Őszintén kérdezem láttál valahol egy ékszer boltot a környéken ?-kérdezte röhögve -vagy egyáltalán egy boltot?
-Nem láttam
-Akkor?
-De láttam egy ABC -t. A sarkon van egy.-mondtam győztesen , de még hangosabban elkezdett röhögni ezen.
-Te most komolyan azt hitted hogy rabolni fogunk ?- kérdezte
-Igen-mondtam komolyan
- Elárulom  graffitizni fogunk . Ezért kell a fehér póló hogy ne festékezd össze magad.
-Á értem.- mondtam - De én nem is tudok graffitizni - mondtam szomorúan.
-Majd megmutatom hogy kell.

Végül is sikerült  megcsinálni a betűket , szerintem Boti nagyon büszke lehetett rám : ) .
Nagyon jól éreztem magam Botival , ő vele megnyugtató együtt lenni.

Mindent lepróbáltam fényképezni , minden közös pillanatot :)
Egy élmény volt számomra , hogy együtt lehettem  Botival.














Miután végeztünk hazaindultunk , Boti hazakísért nem is tudom miért de hála neki mert félek este :) .
A kapunk előtt megálltunk és elköszöntünk egymástól.
-Köszönöm a mai napot nagyon jó volt egy kicsit lazítani-mondtam megkönnyebbülten.
-Ez volt a célom -mondta mosolyogva.
Na és most olyan történt amit még sosem csináltam.
Úristenem magához húzott és azt mondta hogy szeret és és .. megcsókolt .
Na ezt azért nem gondoltam volna , hogy pont Botival csókolózok először , de ez is megtörtént.
A csók után Boti hazament én meg boldogan léptem be a nappaliba.
A mosoly azonnal lehervadt rólam mert anyuék ott álltak a nappaliba összetett kézzel .
-Ö sziasztok !
-Ki volt ott kin veled ? -kérdezte apu
-Senki-mondtam
-Tudom hogy volt ott kinn  valaki láttam.-aggodalmaskodott anyu
-Jó most megfogtatok !-mondtam-Mercy volt az vele jöttem haza és még beszélgettünk kint.
-Na látod én mondtam neked hogy érdemes megvenni a túlélő kalauzt szülők részére -mondta anyu apunak
-Igen szívem.-mondta apu
-Milyen kalauz ?-kérdeztem
-Csak a szülőknek van ilyen gyereknevelő könyv.-mondta apu részletesen
-Értem .Akkor én felmegyek jó éjt - mondtam

9.fejezet

9.fejezet 

Sajnos vége az első hétnek.Szombaton olvastam , tanultam és zenét hallgattam  amikor kopogtak az ajtómon.A lányok nyitottak be.

-Szia Hanna!-üdvözölt Mercy
-Szia!-mondta Virág
-Hali Hanna!-köszöntött Dia
-Mizu?-kérdezte Mercy
-Semmi unalom és unalom , és miért jöttetek el hozzám?
-Hát megakartuk  nézni ,hogy  hogy vagy.-mondta Dia
-És arra gondolunk , hogy lenne-e kedved eljönni velünk egy csajos napot tartani?
-Hát nem is tudom -mondtam
-Légyszi -unszolt Dia
-Na gyere!-mondta  Virág
-Nem bánom -adtam meg végül magam
-Wííí nagyon jó lesz. -örvendezett Mercy
-De hova is megyünk?-kérdeztem
-Sétálni , fagyizni meg ilyenek -mondta Dia
-Oké csak felveszek egy normális ruhát.

-Hú de csini itt valaki-mosolygott Mercy
-Köszi -mondtam
-Várjatok!-mondta Virág - Mindenki adja meg egymásnak a telefon számát.
-Miért? -kérdeztem
-Gólya táborba már kettőször elvesztettük Mercyit- mondta Dia
-Nem is vesztetettek el-mondta Mercy
- De egyszer elbújtál  utána meg elvesztettünk.-mondta Dia
-Nem először elestem és beestem a bokorba , és nagy nehezen kijöttem onnan és megláttam egy fenyőfát és bebújtam alá.Második alkalommal meg megláttam egy lepkét és megakartam fogni.-mondta Mercy
-Istenem!-ütött a fejére Virág
A gyors telefon szám csere után megkérdeztem anyut , hogy elmehetek -e.
-Persze menj csak!-mondta
Egész úton csak beszélgettünk kezdtem úgy érezni magam mintha szabad lennék.Elmentünk kürtös kalácsot enni utána elmentünk megnézni  Hősök terét . Épp hazafelé indultunk amikor Mercy megszólalt.

-Pisilnem kell!-mondta
-Oké akkor menjünk be a plázába  , ott van WC -mondtam

-Na megvagyok.- jött ki Mercy a mosdóból
-Akkor mehetünk is -mondtam
Mikor kiléptünk az ajtón elkezdett szakadni az eső mint , ha dézsából öntötték volna.
-Ne már pont most kezd elszakadni az eső!-mondta  Dia
-Menjünk vissza - javasolta Virág
Visszamentünk a plázába és beültünk a büfébe , és rendeltünk pizzát.

-O,ó-mondta Mercy
-Nem hiszem el -mondta Dia
- Még csak ez kellett -mormolta Virág
-Mi az ?-kérdeztem
-Nézz hátra.-mondta Virág

Úgy is tettem amikor megláttam ki vagy is kik jönnek felénk sikítva rohantam volna el de nem lehetett.Nelliék jöttek,az nem is volt baj de mögötte Ádám (?!) a barát nőjével jött felénk haladva.
- Jesszusom!-csúszott ki a számon
-Csak menjetek el mellettünk - imádkozott Dia
-Nelliék ide jönnek!-mondta Mercy nem túl boldogan

-Sziasztok!-mondta Nelli és folytatta - Előre mondom nem beszélgetni jöttem ide hanem Hannával szeretnék váltani egy két szót.
-Honnan tudtad hogy itt vagyok ? -kérdeztem
-Nem tudtam csak megláttalak-válaszolta
-Oké mondjad mit szeretnél kérdezni.
-Hanna inkább négy szemközt - mondta titokzatosan
Felálltam , aztán félre vonultunk.
-Láttad Ádám barátnőjét?-kérdezte
-Igen-válaszoltam
-Arra gondoltam , hogy most kivételesen összedolgozhatnánk.
- Mi összedolgozni ? Felejtsd el !-mondtam
-Had mondjam már el!-mondta egyre hangosabban.-Mivel Ádámnak van barátnője , ezért nem kaphatjuk meg , a suli legmenőbb fiúját.
-Eddig értem.
-De ha mi ezt megakadályozzuk , hogy járjanak akkor utána ugyan úgy küzdhetünk Ádámért.
-Nem hiszem , hogy ez jó ötlet lenne .-mondtam
-De most mitől félsz ennyire? Nem bukunk le.-mondta
-Nem és kész , nem akarok senkit magamra haragítani a legelső héten.-mondtam haragosan
-Nem baj akkor majd én megszerzem magamnak Ádámot. Bármit megtennék érte.
-Mindent ? -röhögtem ki
-Igen . És nem tudom mi olyan vicces ebben.-mondta
-Semmi. Na szerezd meg magadnak oké? -mosolyogtam tovább
-"Szerezzem meg magamnak oké"????-kérdezte - Ez meg mi?
-Egy mondat.
-Haha nagyon vicces egy okéval lerendezed ezt az ügyet ??-kérdezte
-Igen-mondtam közömbösen

 Felfújt képpel tovább ment , én meg mosolyogva ültem vissza a helyemre.
-Na mit kérdezett ?- Kérdezte Virág
-Ádámról fecsegett -mondtam
-Ez jellemző rá-mondta Dia
Miután megettük a pizzát csak beszélgettünk , de egy lány oda jött hozzánk.
-Sziasztok !-köszönt nekünk -az én nevem Horvát Aliz én vagyok Ádám barátnője, ha nem ismernétek.
-Szia! -köszönt oda lelkesen Mercy
-Ők itt a barátnőim-mondta Virág -Hanna -mutatott rám
-Helló!-köszöntem kedvetlenül
-Dia - folytatta . Dia csak intett , ő sem vitte túlzásba :) .
-Én Virág vagyok ő itt meg Mercédesz.-fejezte be mondandóját Virág
-Nagyon örülök a találkozásnak! -mondta Sziasztok !
-Nem akartok csatlakozni hozzánk?-kérdezte Mercy
-Örömmel-mondta Aliz
Addig a lány odament Ádámhoz aki kedvetlenül jött oda hozzánk.
-Elment az eszed? - förmedtem Mercyire
-Miért zavar , hogy ide jön Aliz?-kérdezte Virág

Erre a kérdésre lehajtottam a fejem , éreztem hogy kezd vörösödni az arcom , de nem tehettem érte semmit.

-Várjunk csak!-mosolygott Dia -Hannának tetszik Ádám -folytatta vigyorogva
-Ezt most ne itt beszéljük meg -mondtam -Mercy bocs hogy úgy rád förmedtem
-Semmi baj megértem -mondta
-Sziasztok !-köszönt Ádám

Folytatás...

8.fejezet

8.fejezet 

Reggel amikor felkeltem , és megnéztem magam a tükörben egy táskás szemű , szénaboglya lányt láttam.Letusoltam és reggeliztem , közben zenét hallgattam.

Mivel eléggé unatkoztam jó gyerek módján megcsináltam az összes házimunkát , és tovább olvastam anyának a naplóját. Anya sajnos előbb jött haza és meglátta a kezembe a naplóját.
-Mit olvasol? - kérdezte gyanakvó tekintettel
-Semmit! - válaszoltam
-Mit rejtegetsz előlem?
-Semmit!-mondtam kicsit idegesen
-Jó ha nem mutatod meg akkor elveszem és elolvasom-mondta és egy nyertes pillantást vetett rám
-Kényelmetlen a kanapé inkább felmegyek a szobámba és ott olvasok tovább.-mondtam
-Oké - mondta - de tíz perc múlva indulunk
-Hova? - kérdeztem
-Hát vásárolni meg a fodrászhoz úgy hogy készülődj - mondta vigyorogva
Sietve rohantam fel a lépcsőn , de még is óvatosan ,  a lábam miatt.
Fel kaptam magamra valami elviselhető ruhát és , már indultunk is .
Az amúgy is rövid út csöndesen telt , nem is vártam anyától , hogy beszélgessünk megállás nélkül.
-Na és hogy telt az első heted ? -kérdezte
-Jól , és esemény dúsan.-mondtam
-Értem, és van valami valami...
-Kiszemeltem?-folytattam tovább a mondatot
Anya bólintott egyet, nem mondhattam el neki , hogy Ádám tetszik  nekem , mert akkor elmondja apának , és gondolom ti is tudjátok  mi van ha az apuka megtudja hogy az egyetlen lánya szerelmes valakibe.
-Nem - nyögtem ki végül
-Akkor meg könnyebbültem .
Meg könnyebbültem?? Komolyan  ne már hogy ezen parázott eddig? Na ez már mindegy . A gyors beszélgetés után el is mentünk vásárolni.
Nagyon kellett már egy normális ruha mert a többi rucim nagymamás volt  :(  .
Utána fodrászhoz mentünk , anya befestette a haját szőkés barnásra.
-Te nem akarod valamelyik tincsedet befestetni ?-kérdezte
Elkerekedett szemmel néztem rá.
-ÖÖ oké - nyöszörögtem ki végül
-Nem lehet rózsaszín kék lila fekete ....
-Jó anyu megértettem
Beültem a székbe és vártam míg a fodrász megcsinálja a hajamat.
Amikor ki léptem az ajtón gyönyörűnek éreztem magam , nagyon szép hajam lett :) .

Ezután már haza mentünk , amikor hazaértünk kipakoltam az új ruháimat és le dőltem egy picit pihenni.
De miután lefeküdtem valaki kopogott és benyitott az ajtón.
-Szia!-köszönt Boti
-Szia! Hát te ? -kérdeztem értetlenül
-Csak hoztam a házikat.- mondta
-Ó köszi .
-Miért nem jöttél ma suliba ? -érdeklődött
-Elestem és kificamodott a bokám - mosolyogtam
-Grat.-mondta vigyorogva és oda adta a házikat
-Történ valami érdekes ma ?
-Szokásos a lányok hiányoltak téged Nelli beszélni akart veled , és dögunalmas órák.
-Nelli beszélni akart velem ?
-Aha
-És miről ? -kérdeztem értetlenül
-Nem tudom , csak beviharzott a terembe és megkérdezte a lányoktól , hogy hol vagy és mondták , hogy nem jöttél ma suliba . -mondta ki egy szuszra
-Értem.
-Figyelj itt hagyom neked a füzeteket.
-Nem kéne  neked is tanulnod?
-Nem , meg nem is az én füzetem , hanem Virágé.
-Jó de te nem is írtál le semmit az órán ?
-Nem -mondta halál nyugodtan
-Ó hát akkor jó .
- Na én megyek , gyógyuljon meg hamar a lábad -mosolygott és elment.
Felálltam az ágyamról és oda mentem az ablakhoz és intettem még egyet botinak , nem tudom miért.Felnyitottam a laptopom fedelét és fel léptem a facebookra.
Ezerrel pörgött Ádám fala , és meg is változtatta a profilképét ÚRISTENEM! NEEE!!!
Jöhet egy új program sírjuk magunkat álomba de jó.

7.fejezet

7.fejezet   folytatás.

Mikor beléptem a házba , megint elgondolkoztam azon , hogy miért tud néha annyira megnevettetni Boti .
Felballagtam a lépcsőn és benyitottam a szobám ajtaját.Ledobtam a táskámat az ágyamra , és leültem a fotelembe. Kezembe raktam a laptopomat , és bekapcsoltam .Gyorsan fel léptem a facebookomra és megnéztem Ádám profilját meg is bántam , hogy megnéztem ki volt írva hogy kapcsolatban.Úgy hívták a lányt , hogy Horvát Aliz megnéztem neki is a profilját. Labdába se rúghattam vele . Szép szőke dús haja volt széles mosolya,mint Ádámnak.Lehajtottam a laptopom fedelét , és azon gondolkoztam hogyan lehetne megpuhítani Ádámot, de semmi sem jutott az eszembe.
Végső elkeseredésemre lementem a pincébe . Bezártam magam mögött az ajtót és leültem. Lenn  elég hideg és nyirkos volt a levegő , gyorsan fel is pattantam , nehogy felfázzak. Kinyitottam az ablakokat , hogy jöjjön be egy kis friss levegő , meg fény.
Addig felkapcsoltam a lámpát , és körülnéztem. Egy csomó doboz volt körülöttem a legtöbb dobozra az én nevem volt rá írva kíváncsian kinyitottam a legközelebbi dobozt. Kis kori fényképek  voltak benne, gyorsan átlapoztam az albumot  és kezembe vettem egy másikat.A többi dobozt nem nyitottam ki mert csak ilyenek voltak fel írva pl: Hanna 1.oszt. ,de volt egy kicsi rózsaszín doboz ami felkeltette a figyelmemet. Óvatosan felnyitottam a fedelét belenéztem egy saját készítésű füzet (vagy napló) volt a dobozba.

Kíváncsian kinyitottam a füzetet , aminek a legelső lapján anya neve volt felírva.

Berohantam a házba és felvettem a pulcsim , mert már kezdett hideg lenni és kimentem a kertbe a nagyon nagy fák alá , hogy elolvassam anya naplóját.

Most nem árulhatom el , hogy mik és kik voltak beírva anyu naplójába , mert már későre járt és be kellett mennem megcsinálni a házikat.Az ajtónál egy kicsit megszédültem , de ez normális eset. Amikor beléptem az ajtón én ügyetlen megbotlottam a küszöbben és nagyon nagyot taknyoltam. 

A nagy koppanás hallatán anyuék szélsebesen futottak le a lépcsőn.

-Aú -nyöszörögtem

-Jól vagy kincsem - kérdezte aggodalmasan anyu 

-Persze de egy kicsit fáj még a lábam.

Apu meg is nézte a lábamat , majd így szólt:

-Ezzel menjünk el dokihoz.

Anyáék előre mentek a kocsihoz .
-Hahó én is itt vagyok!Segítene valaki fel állni !?
Anyáék még mindig a kapuban álltak.
-Ez célzás volt!-mondtam mérgesen
-Megyek már!-sóhajtott anya
-Na végre!Köszönöm
Anya segített elvinni az autóig utána beszálltam a kocsiba.Apa nyomott egy gyors gázt és el indultunk  a dokihoz, mivel nem voltunk bejelentkezve várnunk kellett legalább egy órát.
Ez az egy óra eléggé hosszas lett de sikeresen bejutottunk a rendelőbe.
-Jó napot-köszöntem az eléggé fiatal dokinak.
-Szia-köszönt vissza
Amíg én elmondtam , hogy mi történt addig a doki meg vizsgálta a lábamat.
-Amint látom kificamodott a lábad , de ez nem komoly bekötöm fáslival és utána mehetsz is haza.Írok egy igazolást holnap ne menj iskolába, pihentetni kell a lábad.
-Köszönöm - mondtam
-Viszlát - köszönt el anya
A doki egy biztató mosolyt villantott rám , és elfordult.Bezártam az ajtót, és hazamentünk.
Szerettem volna holnap suliba menni , de nem lehetett.Tudom ez stréberesen   hangzott , de engem nem érdekelt.Amikor hazaértünk , leültem a kanapéra , és bekapcsoltam a tévét .
Próbáltam lekötni magam a tévézéssel , de ez nem ment.
Csak gondolkoztam és  gondolkoztam.Nem tudtam hova tenni , hogy Ádámnak barátnője van , és hogy miért kedves ennyire velem Botond.Fáradtan felbicegtem a lépcsőn , és elmentem aludni.

Sajnálom most jelenleg nem tudom írni a blogot , mer el romlott a billentyűzetem és csak képernyő billentyűzettel tudok írni , nagyon sok idő mire leírok 2 mondatot. Sajnálom de ha rendbe jön  a billentyűzet akkor megígérem dupla részekkel jövök minden egyes nap. :(   :)