7.fejezet

7.fejezet   folytatás.

Mikor beléptem a házba , megint elgondolkoztam azon , hogy miért tud néha annyira megnevettetni Boti .
Felballagtam a lépcsőn és benyitottam a szobám ajtaját.Ledobtam a táskámat az ágyamra , és leültem a fotelembe. Kezembe raktam a laptopomat , és bekapcsoltam .Gyorsan fel léptem a facebookomra és megnéztem Ádám profilját meg is bántam , hogy megnéztem ki volt írva hogy kapcsolatban.Úgy hívták a lányt , hogy Horvát Aliz megnéztem neki is a profilját. Labdába se rúghattam vele . Szép szőke dús haja volt széles mosolya,mint Ádámnak.Lehajtottam a laptopom fedelét , és azon gondolkoztam hogyan lehetne megpuhítani Ádámot, de semmi sem jutott az eszembe.
Végső elkeseredésemre lementem a pincébe . Bezártam magam mögött az ajtót és leültem. Lenn  elég hideg és nyirkos volt a levegő , gyorsan fel is pattantam , nehogy felfázzak. Kinyitottam az ablakokat , hogy jöjjön be egy kis friss levegő , meg fény.
Addig felkapcsoltam a lámpát , és körülnéztem. Egy csomó doboz volt körülöttem a legtöbb dobozra az én nevem volt rá írva kíváncsian kinyitottam a legközelebbi dobozt. Kis kori fényképek  voltak benne, gyorsan átlapoztam az albumot  és kezembe vettem egy másikat.A többi dobozt nem nyitottam ki mert csak ilyenek voltak fel írva pl: Hanna 1.oszt. ,de volt egy kicsi rózsaszín doboz ami felkeltette a figyelmemet. Óvatosan felnyitottam a fedelét belenéztem egy saját készítésű füzet (vagy napló) volt a dobozba.

Kíváncsian kinyitottam a füzetet , aminek a legelső lapján anya neve volt felírva.

Berohantam a házba és felvettem a pulcsim , mert már kezdett hideg lenni és kimentem a kertbe a nagyon nagy fák alá , hogy elolvassam anya naplóját.

Most nem árulhatom el , hogy mik és kik voltak beírva anyu naplójába , mert már későre járt és be kellett mennem megcsinálni a házikat.Az ajtónál egy kicsit megszédültem , de ez normális eset. Amikor beléptem az ajtón én ügyetlen megbotlottam a küszöbben és nagyon nagyot taknyoltam. 

A nagy koppanás hallatán anyuék szélsebesen futottak le a lépcsőn.

-Aú -nyöszörögtem

-Jól vagy kincsem - kérdezte aggodalmasan anyu 

-Persze de egy kicsit fáj még a lábam.

Apu meg is nézte a lábamat , majd így szólt:

-Ezzel menjünk el dokihoz.

Anyáék előre mentek a kocsihoz .
-Hahó én is itt vagyok!Segítene valaki fel állni !?
Anyáék még mindig a kapuban álltak.
-Ez célzás volt!-mondtam mérgesen
-Megyek már!-sóhajtott anya
-Na végre!Köszönöm
Anya segített elvinni az autóig utána beszálltam a kocsiba.Apa nyomott egy gyors gázt és el indultunk  a dokihoz, mivel nem voltunk bejelentkezve várnunk kellett legalább egy órát.
Ez az egy óra eléggé hosszas lett de sikeresen bejutottunk a rendelőbe.
-Jó napot-köszöntem az eléggé fiatal dokinak.
-Szia-köszönt vissza
Amíg én elmondtam , hogy mi történt addig a doki meg vizsgálta a lábamat.
-Amint látom kificamodott a lábad , de ez nem komoly bekötöm fáslival és utána mehetsz is haza.Írok egy igazolást holnap ne menj iskolába, pihentetni kell a lábad.
-Köszönöm - mondtam
-Viszlát - köszönt el anya
A doki egy biztató mosolyt villantott rám , és elfordult.Bezártam az ajtót, és hazamentünk.
Szerettem volna holnap suliba menni , de nem lehetett.Tudom ez stréberesen   hangzott , de engem nem érdekelt.Amikor hazaértünk , leültem a kanapéra , és bekapcsoltam a tévét .
Próbáltam lekötni magam a tévézéssel , de ez nem ment.
Csak gondolkoztam és  gondolkoztam.Nem tudtam hova tenni , hogy Ádámnak barátnője van , és hogy miért kedves ennyire velem Botond.Fáradtan felbicegtem a lépcsőn , és elmentem aludni.