Szakítás

29.fejezet

Június 16. (kedd)

Majdnem 1 hét választott el minket a nyári szünettől és már mindenki bezsongott az év végi hangulattól. Volt aki kényelmesen hátradőlve várta az év végét  meg a nyarat valaki meg tűkön ülve várta a pénteki napon való lezárásokat. Sokan még az utolsó pillanatokban próbálták feljavítani a jegyeiket.Igazából már kedvem sem volt suliba menni. Meg hát minek ? Úgy is tudtam , hogy nem fogok semmiből bukni , felesleges paráznom az év végétől. Igazából bennem is volt egy kis kétely vagy inkább félelem , de nem azért, hogy  bukok e vagy sem .... talán egy kicsit félek a jövőévtől .
Hogy minek ? Nem tudom ....Ugyan az az osztály ( ha nem bukik senki , meg ha le nem buknak hozzánk)ugyan az a környezet, ugyan az az ofő , ugyanazok a tanárok ...nem lenne semmi változás ...Csak annyi hogy az osztályterem ajtaján már nem "9.B" lenne írva hanem "10.B".
- Hanna kelj fel ..!- keltett anya halkan
- Ahh ... muszáj? -kérdeztem
-Igen ! Bírd ki ezt a pár napot , már csak 1 hét van a suliból és utána nyári szünet. - válaszolta
-Ahj jó -jó kelek már ! - nyöszörögtem
Nagy nehezen feltápászkodtam , de utána könnyen visszaborultam az ágyamba.
Ez így nem fog menni ....- mondtam halkan a párnába nyomva a fejem - Fel kéne kelni ...de nem  megy ....ahj ...
Most már tényleg felkeltem az ágyamból és odasétáltam a szekrényemhez , hogy keressek valami elfogadható ruhát. Nagy nehezen találtam egy olyan ruhát ami már nem volt kicsi és még jól is állt nekem.
Kinyitottam az ablakomat hogy jöjjön be valami friss levegő , de elfeledkeztem arról , hogy már a reggelek is melegek ...A friss levegő helyett fülledt  meleg levegő jött be a szobámba , ezért kénytelen voltam becsukni az ablakomat .
Kimentem a szobámból és lebaktattam a lépcsőn és lementem a konyhába reggelizni.
- Morgen !- köszöntem Dórinak
- Reggelt......-mondta kómásan
- Na fordult a kocka . -mondtam vigyorogva
- Mert ? -nézett rám furán
- Mert most kivételesen te vagy kómás és nem én .-mondtam nevetve
- Én sem lennék az ha tegnap valaki nem csapta volna oda az ajtót a fejemnek ...!! Nem bírtam egész este aludni mert folyton lüktetett a fejem !!-mérgelődött
- Upsz .. tényleg....még egyszer bocsi...-néztem rá szomorúan- Mutasd! Látszik még ? -kérdeztem
Dóri elhúzta a haját...de nem kellett volna. Egy kék,lila, sárga színű NAGY folt éktelenkedett a homlokán .Elszörnyedve néztem Dóri "sérülését".
- Nagyon látszik? -nézett fel rám
- Nem.. de nézd a jó oldalát ! -biztattam
-Van ennek jó oldala is ? -húzta fel a szemöldökét
- Hát biztos...öhmm...jól tudsz sminkelni és eltudod fedni .- találtam ki
- Egyáltalán nem-tudok sminkelni .-húzta össze a szemöldökét
-Akkor majd segítek .-mosolyodtam el .- edd meg a reggelidet aztán gyere fel a fürdőszobába .
-Köszi .- mondta nagyot sóhajtva
Gyorsan összedobtam magamnak egy szendvicset és felvittem a fürdőszobába.Elkezdtem sminkelni és egy kicsit ki is vasaltam a hajamat , közben megettem a reggelimet.
- Megjöttem.-nyitott be Dóri a fürdőszobába
- Na gyere ide.-húztam oda  magamhoz
Egy jó 10 percbe telt mire normálisan lefedtem a nagy lila púpját.
- Köszönöm !-ugrott  a nyakamba
- Na menjünk mert elkésünk.-toltam el magamtól egy kicsit
Lementünk és elpakoltuk a szendvicseket amit anya megcsinált nekünk.Felkaptam a hátizsákom és kimentem a bejárati ajtón. A Nap már kora reggel is erősen sütött. Éreztem , hogy a a napsugarak már égetik az amúgy is érzékeny bőrömet.Előhalásztam a táskámból a napszemüveget és felraktam .
-Mehetünk ? -kérdezte Dóri
- Pillanat csak bezárom az ajtót.- Kész vagyok mehetünk .-tettem el a kulcsokat a táskámba
Miután Dórival elindultunk  valaki utánunk szólt , pontosabban Dóri után.Szerintem kitaláljátok ki volt az....
- Szia kicsim ! -nyomott egy gyors puszit Dóri szájára
-Sziaaa ! -ugrott a nyakába Dóri
Sóhajtottam egy nagyot ... de tényleg nagyot mert mindketten egyszerre rám néztek.
- Neked is szia ...-"köszönt " Ádám
Erőltettet  mosolyra húztam a számat .
-Chh...luxus köszöni ?
- Miattad nem jártatom feleslegesen a számat . -közöltem illedelmesen
- Elképesztő vagy .... - nevette el magát
- Köszönöm ezt bóknak vettem . -nevettem fel
- Nem annak szántam . - válaszolta szórakozottan
- Az egy más dolog ... - mondtam vigyorogva - Sajnálom  , de most elhagyom a társaságotokat... Egy élmény volt veled beszélni . -néztem rá Ádámra
- Veled is ...-vigyorgott
Nevetve megfordultam és otthagytam őket. Fura volt ez a beszélgetés ... nem volt semmi piszkáló Ádám hangjában .. talán Dóri jó hatással van rá .Előbb odaértem a sulihoz , mint Dóriék. Megnéztem a telómon hogy mennyi az idő ..volt még 15 perc a becsengetésig , ezért úgy döntöttem , hogy kint maradok még egy picit , hogy süttessem magam a Napon . A suli előtt sok  diák várt kint,  sokan lefeküdtek és leültek a fűre napozni , viszont volt aki az árnyékban kereste a menedéket a napsugarak ellen .Túl sokan voltak a suli előtt , ezért hátramentem a suli mögé egy árnyékos részre. Leültem egy árnyékos részre és nekitámasztottam a fejem a jó hideg falnak. Behunytam a szemem és  elkezdtem pihenni , de meghallottam valakiket hátul veszekedni. Feltápászkodtam és kinéztem a fal mellől .
Dia és Boti álltak egymással szemben és folyamatosan veszekedtek.

-Sajnálom ... - érzékenyült el Dia
- Sajnálhatod is ... ez csak is a te hibád ! - vágta a fejéhez Boti
- Höö .......- kerekedett el Dia szeme - Egy jó ideje nem is foglalkozol velem ..... úgy csinálsz néha minta egy ismeretlen ember lennék a számodra...
- És ez feljogosít mindenre ? Arra is amit tettél ?  - rökönyödött meg a fiú
- Nem tettem semmit ! És nem nemjogosít fel ... Csak... ahj ... valljuk be jó ideje már tervezed a szakítást  ..... és nem is figyelsz rám .... alig szólsz hozzám ... nem is írsz ... későn érsz minden nap haza ... és csak annyit mondasz hogy "szia" és ezzel el is van intézve a napi beszélgetésünk. Miért csinálod ezt ??!!
- Jó ... tudod mit ?! Igazad van ... minden az én hibám ...
- Ne forgasd ki a szavaimat ... én nem is ezt mondtam ..- tiltakozott Dia
-Tudod mit ? Hagyjuk abba a veszekedést ...
- Jellemző ...megint megfutamodsz a gondok elöl ...
- Chh ... szerintem itt vége van a közös "jövőnknek" "múltunknak" és mindennek ami köztünk van ...
 Boti kikerülte Diát és elment. Dia folyton felfelé nézett , hogy ki ne csorduljanak a könnyei.
Megmondom őszintén ... megsajnáltam. Most az előbb szakított vele Boti és .....úristen..
Minden erőmmel próbáltam visszafogni magamat , hogy ne menjek oda , és hogy ne keveredjek bele ebbe az egészbe , de nem hagyhattam csak úgy ott . Összeszedtem minden bátorságomat és kiléptem a fal mögül .
- Szia ...- köszöntem Diának
Dia megijedt és megfordult.
- Mióta vagy itt ? -kérdezte a sírást kerülgetve
- Elég régóta ...
Dia a nyakamba borult és elkezdett sírni....Nem tudtam , hogy most megöleljem vagy ne de elég kínosan éreztem magam . Végül átkaroltam és elkezdtem "veregetni" a hátát.
-  Tudom , hogy nem az én dolgom de mi történt ? - kérdeztem eltolva magamtól
- Megbízhatok benned , hogy nem mondod el senkinek ? -kérdezte hüppögve
- Igen ... mondjuk megértem , ha nem mondod el ... az utóbbi időben nem jöttünk ki egymással valami jól...
- De elmondom ... -mondta
- Adjak zsepit ? -kérdeztem
- Megköszönném ...
Előhalásztam a táskámból egy nagy adag zsepit és Dia kezébe nyomtam .
- Köszi . -mosolyodott el
- Akkor  ...? Mi történt ? - érdeklődtem
-Igazából .... Botival egy jó ideje együtt vagyunk  és az utóbbi időben elhanyagoltuk egymást ... nem szólt hozzám nem is beszéltünk egymással ... maximum pár szót...Szóval az a lényeg , hogy nagyon eltávolodtunk egymástól . - törölgette a könnyeit - És a haverjaitól hallottam , hogy elvileg megtetszett neki egy lány ... de nem tudom , hogy ki . De az a vicces az egészben , hogy nekem is megtetszett valaki ... És ezt ő  most tudta meg ..... és én is rákérdeztem hogy neki nincs e valakije és azt mondta hogy nincs ... de így nem tudok hinni neki....szóval az a lényeg , hogy mindkettőnknek tetszik valaki .

Próbáltam összerakni ezt az egész helyzetet ... nem értettem , hogy akkor miért sír ennyire Dia , ha már más tetszik neki ........

- És most ez miért bánt téged , hogyha neked is tetszik valaki ? - értetlenkedtem
- Igazából azért , mert én még mindig szeretem Botit....
- Szerintem ezt nyugodtabban kéne megbeszélnétek. -tanácsoltam - És mióta tetszik neki az a lány ? -kérdeztem
- Talán azóta mióta összevesztél velem...
- Hű az régen volt...És nem próbáltad azóta kideríteni , hogy ki az a lány ? -kérdeztem
- Nem ... De mélyen belenéznék a szemébe  és megtépném...
Nem gondoltam volna , hogy Dia ilyen harcias lenne.
- Nem kéne bemennünk ? Mindjárt becsengetnek . -mondtam az órámra nézve
- Én nem hiszem , hogy bemegyek ... talán haza kéne mennem... - mondta kisírt szemekkel
- Te tudod ..de én megyek .. nem szeretnék késni .. Szia és jó pihenést . -köszöntem el
- Köszi . -mondta mosolyogva
- Jaa .. - fordultam vissza - remélem megtalálod azt a lányt .
- Én is remélem . -mondta visszafojtott nevetéssel
Gyorsan bementem a suliba és felszaladtam a terembe . Épp  , hogy beértem csengetésre az osztálytermünkbe . Ledobtam a táskámat a pad tetejére és odamentem Emmához.
- Gáz van ... - mondtam neki "köszönésképpen"
- Mi történt ?  - fordult oda hozzám
- Azt hiszem , hogy miattam szakítottak valakik...- mondtam nagyon halkan , mivel Boti mögöttünk volt
- Mi? Nem értem... ne suttogj mondd hangosabban ! -förmedt rám Emma
Összeszorított fogakkal ismételtem meg újra a mondatot .
- Mi ? Még mindig nem értelek ... kik szakítottak ? - mondta hangosan mire Boti odakapta a fejét
- Ne ilyen hangosan ! - mondtam most már hallhatóan . Ránéztem Botira aki még mindig minket nézett . - Öhm .. Bogi és a barátja ..- találtam ki
- Boginak  nem is volt barátja. - értetlenkedett
- De volt . -mondtam összehúzott szemekkel
- Nem nem volt .....- értetlenkedett még mindig - Arra emlékeznék .
- De volt és kész ... most már nincs . - néztem szúró szemmel Emmára
Emma egy kicsit hátrahőkölt a nézésemtől.
- Ha te mondod ....- nézett rám furán és beleivott a dobozos jegeskávéjába
A matektanár késett még 10 percet az év végi értekezletek miatt .
- Bocsánat a késésért , csak még beszélnem kellett egy két szülővel telefonon .- mondta a tanár miközben bejött a terembe - Ki szeretne még javítót írni ?
Síri csönd volt  az osztályterembe,  a fiúk hátul lejjebb csúsztak a széken abban reménykedve , hogy nem látja őket a tanárnő.
- Varga úr ? Csaba , Botond ? Meg akarnak bukni ?- kérdezte mosolyogva a tanárnő
-  Höö - tette fel védekezően a kezét Csabi -Én mióta állok bukásra? Úgy tudtam , hogy  megvan a stabil kettesem .
- Rosszul tudta . De még jöhet javítani . -mondta kárörvendő mosolyra húzva a száját a tanárnő
- Megyek is .- pattant fel
Csabi  beült az első padba a tanárnővel szembe.
- És mivel fog írni ? És mire ? -kérdezte a tanárnő Csabira nézve
- Nincs papírom sem tollam . - mondta
- Miért nincs ? Még nincs vége az iskolának ... kéne még hozni a tanszert.- fonta össze a karját a tanárnő
- Válság van ... -mondta a tanárnő szemébe
Az osztályból mindenki egyszerre nevetett fel , kivéve a tanárnőt.
- Valaki adjon neki tollat  és papírt ! - nézett fel idegesen a tanárnő - Varga úr ... Botond .. önök is jöjjenek az első padba !
A fiúk nagy nehezen feltápászkodtak és előre ültek .A tanárnő lediktálta a feladatokat nekik , mi addig halkan beszélgethettünk.
- Mióta volt Boginak barátja? - fordult oda hozzám Emma
- Nem volt barátja. -mondtam
- He ? Akkor most mi van ? De te azt mondtad hogy volt barátja ... akkor mégse ? -értetlenkedett
- Nem volt barátja , csak azért mondtam , mert Boti meghallotta , hogy szakításról beszélünk.
- És miért baj az hogy meghallotta ?
- Mert ma reggel ő szakított a Diával ... és van egy olyan érzésem , hogy miattam .
- Miért szakítottak ? Tuti , hogy nincs semmi közöd hozzá .
- De szerintem van! Tuti , hogy Dia nemtudta azt , hogy többször megcsókolt Boti .
- És most azt gondolod , hogy Boti beléd szerelmes ? Nem hiszem .... szerintem valami másik lány van a dologban .-gondolkozott el
- Ki kell derítenünk ! Mert ha ez igaz , hogy én tetszek neki  akkor Dia engem ki fog nyírni...
- Azt hittem nem félsz Diától .
- Most már egy kicsit kezdek félni ...
- Nyugi nem lesz semmi baj . Csak azt kéne még kitalálni , hogy hogyan derítsük ki , hogy ki tetszik Botinak.
-Még nem tudom , hogy hogyan ,de muszáj lesz kiderítenünk .
Az egész órát elbeszélgettük Emmával.Próbáltunk kitalálni valami tervet , hogy megtudhassuk , hogy ki is ez a lány valójában , de nem jöttünk rá .
Matek után rajz következett és utána angol és irodalom . Rajzon ismét nem csináltunk semmit csak beszélgettünk angolon filmet néztünk irodalmon meg akik szerettek volna azok javítottak mások meg beszélgettek . Éneken szintén beszélgettünk , de akkor a tanárral kimehettünk az udvarra fizikán meg javítottak meg feleltek. Vége is lett a mai napnak , igazából felesleges volt bejönni , mert nem csináltunk semmit vagy is én nem csináltam semmit .
- Na jössz ?- kérdeztem Emmát
- Aha.
Kimentünk a teremből és elmentünk a szekrényeinkhez.Kiszedtük belőle a maradék könyveket füzeteket. Mikor kimentünk suliból Tomit láttam meg először miközben Dórival beszélt.
- Azt hiszem , most megyek.-mondtam Emmának
-Okés holnap találkozunk. -köszönt el
- Sziasztok ! - léptem oda hozzájuk
- Szia ! - adott egy gyors puszit Tomi
- Miről beszéltek ? - kérdeztem
- Már semmiről .-mondta Dóri - Amúgy azért köszi a segítséget .- nézett Dóri Tomira - Sziasztok ! -köszönt el
- Milyen segítséget ? - kérdeztem Tomira nézve
- Semmi különös . -mondta Tomi
- Miben kell segítened neki ? - kérdeztem kíváncsian
- Semmibe . -mondta mosolyogva - Inkább gyere .-mondta és megfogta a derekamat és magával húzott
- Merre megyünk? Másik irányban van a házunk .  -mondtam
- Ne kérdezgess ennyit oké ?  Majd meglátod , hogy hova megyünk.- mondta mosolyogva
Körülbelül egy 10 percig sétáltunk  , míg meg nem érkeztünk egy cukrászdához.
- Kérsz sütit ? - nézett rám hihetetlenül szép mosollyal
- Ha fizeted akkor igen .-mondta nevetve
- Túl sokba kerülsz nekem.-mondta vigyorogva
- Meglehet . -mosolyodtam el
 Bementünk a cukrászdába és leültünk az ablak melletti asztalhoz.
- Sziasztok mit hozhatok nektek ? -jött oda egy velem egyidős szőke hajú pincér lány
-Én egy tiramisut  kérek.-mondta Tomi - Te mit szeretnél ? -kérdezte tőlem
-Nem tudom ... hmm ...Én meg egy francia krémest. -mondtam a pincérlánynak aki folyamatosan Tomit bámulta
- Italt vagy még  valamit hozhatok neked......vagy is nektek . -nézett rám  a lány elpirulva
- Egy barackos nesteát légyszíves.-néztem haragosan a lányra
- És neked ? -nézett Tomira
- Csak egy Kólát .
- Már is hozom . -mondta a lány és elment
-Mi a baj ? -kérdezte Tomi mosolyogva .
Gondolom sejtette , hogy féltékeny lettem a lány miatt , vagy is nem féltékeny , hanem inkább mérges. Miért kell bámulnia Tomit ? Nincs jobb dolga ?!
 - Nincs semmi . -mondtam mosolyogva
- Meghoztam a sütiket meg az italokat. - jött oda hozzánk a kedvenc pincérem
- Egy tiramisu és Kóla és egy francia krémes meg egy Citromos nestea . -rakta elénk a sütiket és az italokat
- Bocsi de én barackosat kértem. -mutattam rá a nesteámra
- Sajnálom nem figyeltem oda , pedig amint látom barackosat írtam fel .- nézegette a papírját - Hozok egy ujjat.
- Legközelebb rám figyelj kérlek , ha hozzád beszélek . Kösz . - mondtam cinikusan
- Persze ... bocsi .-mondta és visszasietett a pultba
- Ez meg mi volt ? -kérdezte Tomi - Csak nem féltékenységi roham? -vigyorgott miközben beleivott a Kólájába
- Nem vagyok féltékeny .... ezt inkább elővigyázatosságnak mondanám.-fontam össze a karom
- Elővigyázatosságnak? - vonta fel a szemöldökét
- Igen ... -néztem rá durcásan
A pincérünk meghozta a barackos nesteámat és kétszer is bocsánatot kért a figyelmetlensége miatt.
- Tuti , hogy féltékeny vagy ! -nevette el magát Tomi
- Neeem ... én tényleg nem vagyok  féltékeny!!- mondtam mérgesen
- De az vagy  valld be !- vigyorgott tovább
- Jó talán egy kicsit , de tényleg picit . De most mondd meg mi a szép ebben a lányban ? -kérdeztem kíváncsian
 - Jó az alakja , szép a szeme , az arca , szőke és még sorolhatnám ...- nevetett
- De bunkó vagy ! - csattantam fel - Most ezt komolyan gondoltad ?!
- Jajj nehogy komolyan vedd .... nem láttad hogy nézett ki ? Bűn ronda volt ... de nem érdekel csak hülyültem Hanna . -mondta mosolyogva
- De ez nem volt vicces ! - szomorodtam el
- Na gyere ide . -mondta és megfogta a kezem . - Nem jössz ? Akkor megyek én . -mondta és odahúzta a székét mellém - Tudod , hogy te vagy a legszebb lány a világon és senki nem érhet utol téged , és tudod hogy nem érdekel a többi lány csak te . Nem nézegetem őket és megmondom őszintén , hogy nem is érdekelnek . Engem egyvalaki érdekel és az tudod , hogy kicsoda. -nézett mélyen a szemembe - Csak TE érdekelsz ! És ez így is marad . -mondta és magához húzott és megcsókolt
Nem tudtam nem hinni neki . Jól ismerem és tudtam , hogy ezt komolyan is gondolja.
- De ne mondj ilyet többet , tudod , hogy én ezt komolyan veszem.
- Jó így lesz . -adott egy puszit a homlokomra
Miután megettük a sütiket beszélgettünk még egy kis időt utána meg hazakísért Tomi.
Nem kellett sokat sétálni kb 20 perc alatt haza is értünk.
- Holnap is megvárjalak ? -kérdezte
- Jó lenne .-mondtam
- Akkor holnap találkozunk.-mondta és ismét megcsókolt
- Szia ! -köszöntem el
- Szia ! - köszönt el - Szeretlek !
- Én is! -mondtam mosolyogva és bementem
Felmentem az emeletre gyorsan letusoltam utána pakolásztam egy kicsit és elmentem aludni.

Új szerelem

28.fejezet 


Válaszra nyitottam a számat amikor ... amikor megcsókolt. A lepkék egyre hevesebben kezdtek csapkodni a gyomromban. Eszembe jutott az az év amikor együtt voltunk Tomival...Akkor alig veszekedtünk egymással , olyan volt a szerelmünk mint egy mese , de  miután elköltöztek összetörtem ... összetört a szívem darabokra ...
- Ezt miért kaptam ? - kérdeztem mosolyogva
-Csak tudni akartam , hogy mit reagálsz rá.
Szomorúan sóhajtottam egyet.
- Csak ezért ? - kérdeztem letörten
- Nem ..talán így könnyebb lesz a választás .- enyhült meg
- Úgy is tudod , hogy mi a válaszom ....- mosolyodtam el
- Tudom , de hallani akarom a te szádból . -mosolyodott el - Akkor tudsz adni nekünk még egy esélyt ? Vagy nem akarod újrakezdeni velem ?
- Feltételezzük azt , hogy adok még egy esélyt ... megint elhagynál ? Mármint... megint kimennél külföldre ?
- Sosem hagynálak el megint .... de ez nem rajtam múlik... ha a szüleim megint kimennek akkor nekem is mennem kell , ezt te is jól tudod .
- És  nem maradnál itt a nagyszüleidnél?
- Nem tudom ....itt maradnék , csak ...... ez tényleg nem rajtam múlik
Szomorúan lebiggyesztettem a számat  és a szemébe néztem .
- Akkor mi a válaszod ? - kérdezte
- Az , hogy talán ...-mondtam ki

Talán ???? ahh..... tiszta hülye vagyok ... Szeretem őt és mindig vele lennék de ..... nem akarok még egyszer csalódni benne. Annyira fájt amikor elment és itt hagyott egyedül. Magányosan éreztem magam , igaz , hogy itt volt velem Bogi meg Emma de az nem ugyan az volt .... Meghát Ők nem is jöttek ki egymással szóval mindig két tűz között voltam ....

- Talán? -kérdezett vissza
- Nem ... csak ..ahh
Tomi mélyen a szemembe nézett .
- Csak igent vagy nemet fogadok el .
Kicsit de habozva de végül rávágtam , hogy :
- Igen ! - mondtam mosolyogva
- Biztos ? - nézett rám vidáman
- Igen , azt hiszem  .....
- Na ! Ez nem volt valami meggyőző. -mondta nevetve
-Ahhj... Igen ! - vágtam rá és a nyakába ugrottam

Egy nagy kő esett le a szívemről , viszont féltem egy kicsit. Hogy miért ?  Azért mert féltem , hogy újra összetöri a szívem és , hogy megint egyedül leszek .

- Min gondolkozol ? -kérdezte eltolva magától
- Semmin ..
- Ismerlek ... -mondta mosolyogva - Tudom hogyha valamin nagyon gondolkozol akkor a szád szélét rágod , viszont hogyha mérges vagy akkor ökölbe szorítod a kezed és résnyire összeszűkül a szemed , ha boldog vagy akkor folyton vigyorogsz mint egy ovis ...ha szomorú vagy akkor egész nap lebiggyesztett szájjal mászkálsz  ide oda ....
- Nem is  igaz ! - mosolyodtam el
- Ne hazudj .. tudom , hogy tudod , hogy igazam van , csak nem akarod bevallani .- mondta vigyorogva
- Lehetséges. - nevettem fel
- Gyere menjünk haza kezd már hideg lenni .- mondta és kézen fogva elindultunk haza
Egész úton beszélgettünk , meg röhögtünk. A házunk elé érve megálltunk a kapu előtt.
-Köszi , hogy megmutatta ezt e helyet ...gyönyörű volt . -mosolyogtam
- Nincs mit  , legközelebb elmehetnénk oda még egyszer.
- Benne vagyok.
Ajtó nyitódást hallottam a hátam mögül.
- Hanna gyere be meg fogsz fázni egy szál pulcsiban ! Meg beszélni valóm van veled ! Már rég befejeződött az iskola ... hol voltál eddig ? - kérdezte mérgesen
Tomi kilépett előlem .
- Csókolom ! - köszönt anyunak zsebre tett kézzel
- Tomi !?  Bocsánat nem láttalak .. Hát te ? Hogy kerülsz ide ? -kérdezte mosolyogva
- Nembaj ... Igazság szerint én raboltam el egy kis időre a lányát ... ugye nem gond ? -mondta mosolyogva
- Dehogy gond ... csak megijedtem , mert azt hittem , hogy egyedül mászkál valahol ... és hát Pesten vagyunk  és már sötét van .... kitudja hogy mit akarnának tőle az emberek... -aggodalmaskodott
- Velem biztonságban van ! -mondta és megfogta a kezem -de most mennem kell -súgta- Még találkozunk . -mondta és adott egy puszit a számra -  Örültem , hogy újra találkozhattunk ... Csókolóm! - köszönt el anyutól is aki az eddigiek alapján ott állhatott még mindig az ajtó előtt.
- Szia ! - köszönt anya is
Sóhajtva kinyitottam a bejárati kaput és bementem a házba .Anya becsukta mögöttem az ajtót. A kabátját levette magáról és felakasztotta a fogasra én addig gyorsan odarohantam a radiátorhoz , hogy felmelegítsem a lefagyott végtagjaimat . Anya könnyedén lehuppant a kanapéra .
- Jól láttam , hogy ....?-kérdezte
- Hogy ?
- Hogy megcsókolt ?
- Nem csókolt meg ..
- Akkor megpuszilt... a szádon ?
- Igen . -mosolyogtam
- Lemaradtam valamiről ? -kérdezte anya nevetve
- Sok mindenről .. - ezt a célzást apára szántam ,de anya szerintem nem nagyon értette a célzásomat  , mert furán nézett rám - Vagy is  Tomival kapcsolatban ...
- Ja .. értem .. és nem akarod most elmagyarázni ? Csak hogy ne legyek  ennyire lemaradva ...  - mondta vigyorogva
- Igazából nincs semmi különös .. elvileg most együtt vagyunk. -mondtam vidáman a radiátornak támaszkodva
- Ennek örülök ...eddig is kedveltem Tomit ... szerintem összeilletek . -mondta mosolyogva
- Úgy gondolod ? -kérdeztem
- Teljes mértékben.
- Köszönöm !
- Mit ?
- Hogy te legalább őszinte vagy velem és mindenkivel . -mosolyodtam el és elindultam felé hogy megöleljem
Kicsit több ideig szorongattam magamhoz ... de nembaj .. úgy sem volt még ilyen hosszas ölelkezésünk. Miután elengedtem felmentem a szobámba .. anyának az arcán láttam a meghatódottságot és a szeretetét amit kimutatott most felém ...nem sűrűn szoktam így látni de ez a kis elbeszélgetés vele még boldogabbá tette a napomat.
Kinyitottam az ajtómat és bementem a szobámba. Leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopomat . Bejelentkeztem a facebook fiókomba , de nem kellett volna ... egyrészt azért , mert Emma kb 100 db üzenetet küldött , hogy : "mindent mesélj el ...  mi van még nem értél haza ? Mi történt?? Hanna!!!
Ó látom hazaértél ! Mesééélj !!! Mi  volt ? Együtt vagytok ? AA Várj mindjárt hívlak Skypon !!" és ehhez hasonlókat írt még ....  Másrészt meg azért volt rossz döntés fel lépni , mert megláttam egy képet ... egy képet amit nem akartam látni .... ami a kezembe került volna akkor menten szét téptem volna .........
Kovács Dorottya megváltoztatta a profilképét : 

 Először is .. Khmm ...
 Másodszor meg ....khmm
 Harmadszor meg ,.... Ez a mi házunkba van ???!!
 Negyedszer meg ...Ádám fogja neki a lábát??
 Úristenem !! Mit csináltak  ezek a házunkban ??!!
 Ötödször meg .... kitekerem a nyakukat !

Mérgesen lecsaptam a laptopom tetejét és kirohantam a szobámból . Dühösen odamentem Dóri ajtajához és bekopogtam.
- Dóri nyisd ki!! -dörömböltem 
-Nyitom már ! - mondta kicsit idegesen - Igen ? -nyitott ajtót
Egy pillanatra elgondolkoztam , hogy mit is mondjak neki , de végül rájöttem hogy tökre fölöslegesen akadtam ki azon a képen ... mit érdekel engem Ádám és Dóri ? Azt csinálnak amit akarnak ....Ne én jártassam mindig nekik a számat ...
- Hanna ! Mit akartál mondani ? -kérdezte Dóri 
- Öhm... most már mindegy . -mondtam és boldogan megfordultam és bementem a szobámba -Ma már senki és semmi nem ronthatja el a napomat!-mondtam halkan

Miután bementem a szobámba felhívtam skypon Emmát aki úgy várta a beszámolómat  , mint a nagyim a brazil sorozatait...
- Naa mesélj mi volt ! - faggatott Emma a kamerába fürkészve
- Hát ... elvileg most együtt vagyunk . -mosolyodtam el
- Mi az hogy elvileg ? - nézett furán
- Igazából ... megbeszéltük , hogy együtt vagyunk ...
- Akkor ?
- Most elmeséljek mindent? - kérdeztem fáradtan
- Igen hallgatlak!-mondta elégedett vigyorral az arcán
Emmának elmeséltem mindent , de tényleg mindent , még a leg apróbb részleteket is.
- Nem értelek. -mondta egy kis szünet után - Miért nem mondtad neki rögtön azt hogy igen ?
- Hát nem is tudom... azért , mert félek és hát tudjuk jól , hogy nehéz eset vagyok.-vallottam be
- Igen tudom . -mondta mosolyogva
- Hé!
- Most mi az ? -kérdeztet vissza értelmetlenül Emma
- Most azt kéne mondanod , hogy nem vagyok nehéz eset ....
- Akkor hazudnék . -mondta vigyorogva
- Naaaaa ne ess túlzásba .
- De ez az igazság!
Emmával elbeszélgettünk még egy kis ideig , utána halottam ,hogy anya ordibál lentről.
- Lányok gyertek vacsi ! - ordibálta
- Megyek már! -mondtam és felpattantam az ágyról
Olyan hevesen nyitottam ki az ajtót , hogy véletlenül nekicsaptam az ajtót Dóri fejének.
- Auuu !!! -sikított fel a homlokát fogdosva
- Uhh sajnálom jól vagy ?  - kérdeztem lebiggyesztett szájjal
- Persze , csak lüktet a fejem . -mondta
- Jó gyere rakok rá lent valami jeget vagy nem is tudom , ha szeretnéd akkor hozhatok neked egy kis hómaradványt kintről ....  biztos jót tenne a fejednek . -mondtam vigyorogva
- Miért milyen a fejem ? - kérdezte elsápadt arccal
- Öhm....- keresgéltem a megfelelő szavakat a homlokára ami mostanáig színváltós lett (zöld , lila , kék ,sárga, sárgászöld ) mint egy nagy céltábla.- öhmm....színes?!
- Úristen ! -kapott a fejéhez - Aucs ... fel is van dagadva ... hogy megyek holnap így iskolába ? -kérdezte elkeseredetten- Nem láthat meg így Ádám !
- Hát ..majd megoldod valahogy . -mondtam vigyorogva és lementem
- Dóri ? -kérdezte anya
- Beverte a fejét az ajtómba . - válaszoltam mosolyogva
- Nem vagy te egy kicsit kárörvendő ? -kérdezte
-Hé! Miért lennék az ? Felajánlottam neki , hogy rakok rá a fejére jeget vagy havat , de nem kellett a segítségem neki . -mondtam sértődötten
Anya mérges rám nézett és felment Dórihoz.Mivel nem csinálta meg anya a vacsit gyorsan összedobtam magamnak egy rántottát . Vacsi után felmentem összepakolni a szobámban utána meg elmentem zuhanyozni.

Több mint egy hétig szünet volt ... mert eltolódtak a szünet dátumai valami miatt ezért sokkal több szünetünk lett mint a többi iskolának. Gyorsan eltelt a szünet és az iskolai napok is. Nem volt semmi érdekes ebben az elmúlt hónapban . Csak azt vettük észre , hogy egyre melegebb és melegebb lesz , és hogy vészesen közeleg az év vége , ezért mindenki próbálta kijavítani a jegyeit .

Újra suliban

27.fejezet

 Hétfő. jan (. 1)

Többhetes "pihenés " után újra mennem kellett suliba nagy örömömre.
Reggel anya keltett fel mert elaludtam (szokásom szerint) .
- Hanna ... kelj fel.. lefogod késni az első órádat!
- Had aludjak még egy kicsit ! -nyöszörögtem
- Na nyomás ki az ágyból !- mondta hangosabban
- Jó , jó kelek már !
Nagy nehezen kikeltem az ágyamból  , utána lementem a konyhába hogy bekapjak valami reggelit ...éhes gyomorral nem jó kezdeni a napot.
- Még fel se öltöztél ? - jött oda hozzám Dóri
- Neked is jó reggelt!-mormoltam és felálltam a székről 
- 10 perc múlva indulunk . -folytatta tovább
-Indulsz ..-helyesbítettem ki
- Te nem jössz suliba ? -kérdezte
- De .
- Akkor?
- Nem fogok elkészülni 10 perc alatt ha  itt kérdezgetsz engem .
- Jó akkor hagylak . - mondta és leült reggelizni
Én még "gyorsan" felbaktattam a lépcsőn és bementem a szobámba , hogy előtúrjak valami ruhát a szekrényemből .Ezután bementem a fürdőszobába , hogy feldobjak magamra egy kis sminket.

 - Hanna gyere már! Lefogjuk késni az első órát ! - ordibált lentről Dóri
- Megyek már ! -ordítottam vissza - Mit kell siettetni?  -mormoltam
Lementem a lépcsőn és gyorsan bepakoltak a kajámat amit anya készített nekem a suliba .
- Mehetünk ? -kérdeztem
- Igen - felelte Dóri
Kimentünk az ajtón és célba vettük a sulit.
- Kérdezhetek valamit ? -mondta Dóri
- Attól függ ..... Miről ?
-Tomival kapcsolatosan .
- Tomival ? -néztem rá
- Igen .
- Mi van vele ? -kérdeztem vissza
- Mi van köztetek ? - kérdezte komolyan
- Semmi... barátság .
- Legalább magadnak ne hazudj Hanna .... láttam amikor megcsókolt a kórház előtt.-mondta mosolyogva
Óvatosan elnevettem magamat , hogy meg ne lássa az arcomon az örömteli vigyorgásomat.
- Na mesélj .- vigyorgott tovább Dóri
- Őszintén én sem tudom , hogy most mi van köztünk .... de én még mindig szeretem őt..... és nem akarom elveszteni soha .- vettem érzelgősre a beszélgetésünket
- Remélem ti is olyan boldogok lesztek , mint mi Ádámmal. - áradozott Dóri
Felhúzott szemöldökkel néztem Dórira aki szerelmes pillantással nézegettet előre.
A sulihoz érve megpillantottam egy ismerős arcot , aki folyton engem nézett amíg oda nem értem hozzá .
- Te meg mit keresel itt? -kérdeztem mosolyogva
- Nincs első órám ezért idejöttem , hogy megnézzem ,hogy jobban vagy -e már. -mondta Tomi
-  Igen jobban vagyok . -mondtam boldogan
- Annak örülök . - mosolyodott el - Mikor végzel ?
- 14.20
- Akkor találkozunk még .-mondta és egy puszit nyomott az arcomra és elment
Egy perce teljesen lefagytam utána meg elkezdtem örömömbe ugrálni mint egy óvodás.Oda akartam rohanni hozzá és szorosan átölelni és megcsókolni , de nem lehetett mert egyrészt nem tudok futni mert még fáj egy kicsit a lábam  , másrészt meg 1 perc múlva becsengetnek és én még mindig kint ácsorogtam a sulikapu előtt.
Amilyen gyorsan csak tudtam felrohantam a legfelső emeletre a termünkbe .Pont akkor csengettek be amikor berontottam a termünkbe .Szerencsére a tanár még nem volt bent a terembe . Fújtatva ledobtam a táskámat a helyemre és leültem .
 - Sziaaaa ! -ugrott a nyakamba Emma
- Szia!-öleltem meg
- Csak nem futottal ? -kérdezte mosolyogva
- De - lihegtem
1-2 perc után el is kezdődött az óránk. Etika volt az első óra ami megfelel egy alvós órának.Lehajtottam a fejemet a padra ,de a tanár nem hagyta figyelmen  kívül .
- Hanna ! Le aludj az órámon !- kiáltott fel a tanár
- Elnézést tanár úr ! -keltem fel a padról
- Még egy ilyen és jöhetsz ki felelni !- szólt rám erélyesen
Én csak mosolyogva néztem a tanárra , mert őszintén nem nagyon érdekelt amit mondott perpillanat . Jobban lefoglalta a gondolataimat Tomi.Nem tudtam hova tenni a mai találkozásunkat .....A borzasztóan unalmas etika után tesi következett.
- Lejössz velem még a büfébe ? -kérdezte Emma kizökkentve a gondolataimból
- Persze .
Lementünk a büfébe és vettünk mindketten egy finom meleg buktát ( imádom a barackos buktát) , utána átmentünk a tesiterembe ahol az a-s -ok már nagyban elkezdték az órát . Gyorsan bementünk az öltözőbe és átöltöztünk.
-Ennyi ideig tartott átöltözni ? - vont kérdőre a tanárnő
Emma ránézett a tanárra és valami mosolyfélét erőltetett rá az arcára .  Az 1-2 perc késésünk miatt kellett futnunk + 5 büntetés kört .
- Néha elegem van ebből a nőből .- mondta Emma
- Nem csodálom .- válaszoltam
A fárasztó tesi után egy nagyon "érdekfeszítő" kémia következett a "kedvenc" tanárnőmmel. Utána meg  matek és  nyelvtan  óra volt . Matekon nem csináltunk semmi különöset csak tovább mentünk az anyaggal mint mindig . Matek után Angol volt amin feleltünk , de szerencsére nem nekem kellett felelni .
Alig vártam már , hogy vége legyen a sulinak .... Fogalmam sem volt arról hogy miről akar beszélni Tomi...
Az órák után még lementem táncra.Annyira fel voltam pörögve hogy nem is tudtam a tánccal foglalkozni .
-Hanna koncentrálj ! Már harmadszorra rontod el a lépéseket !- szólt rám a tanár
- Minden rendben van ? - jött oda hozzám Lau ( az egyik táncos csaj )
- Persze . -mondtam vigyorogva
- Minek örülsz ennyire ? -kérdezte mosolyogva
- Háát........... - vigyorogtam
- Csak nem egy srácról van szó ? - nézett rám gyanakodva
 - Lehetséges .....-vigyorogtam tovább
- Juuj mesélj ! - ugrándozott örömében
- Majd ha hazaérek akkor mindent elmesélek . -kacsintottam
Lauval elkezdtünk ugrándozni mint az 5 évesek , utána meg végighülyültük az egész tánc órát.

Tánc után gyorsan átöltöztem és kirohantam a suli elé . Tomi még nem volt ott szóval kimentem a kapuhoz . Vártam kb 10 percet és még mindig nem volt ott . Nem értettem , hogy hol késlekedik eddig. Végső elkeseredettségemben elindultam hazafelé .
- Várj Hanna ! - kiabált valaki a hátam mögül
Először megijedtem , mert nem tudtam , hogy ki ordibált nekem a távolból visszanéztem és láttam , hogy Tomi jön felém .
- Bocsánat , hogy nem értem ide időben csak el kellett valamit intéznem . Ugye nem haragszol ? -nézett rám szomorúan
- Dehogy haragszok . -válaszoltam - De beszélnünk kéne ....
- Tudom , de előbb hadd mutassak meg valamit. -mondta és egy szó nélkül megragadta a karomat  és elhúzott
- Hova megyünk ? -kérdeztem
- Majd meglátod.-válaszolta rejtélyesen
Körülbelül egy 20 percet sétáltunk felfelé valami hegyre , közben " elmélyedve" beszélgettünk.
- Csukd be a szemed ! -mondta
- El fogok akkor esni . -röhögtem el magam
- Dehogy ...- mondta széles mosollyal

- Jó .

Egy - két lépést mentünk utána megálltunk.Kicsit fáztam és már jobban fújt a szél is .

-Na már nézhetsz .

Kinyitottam a szemem és valami gyönyörű táj terült el előttem. Félreértés ne essék nem a forgalmas , szmogos Budapestet néztem felülről , hanem egy erdővel borított pici területet . Olyan érzés volt mintha átléptem volna Narniába.

- Wow ez ......

- Csodálatos ? Gyönyörű? - helyettesítette ki Tomi a mondatom végét

- Elképesztő! 

- Tetszik? - kérdezte 

- Nagyon.- mondtam folyamatosan bambulva a tájat 

- Na gyere  ez még az eleje .- mondta és elindult egy kis ösvényen .

Körülbelül egy 10 percet kellett gyalogolnunk , ebbe a kicsi de még is gyönyörű erdőben.

- Mi ez a hang ? -kérdeztem

- Majd mindjárt rájössz.

Egyre közelebb mentünk a hang felé. Egy kis patak csorgadozását hallottam , olyan megnyugtató volt a hangja....Ezután kiértünk egy "kicsit nyitott" részre . A fáknak a lombjain keresztül átvilágított a Nap sugara. Egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni.

- Hogy tetszik? -kérdezte Tomi kíváncsian 

- Nagyon !  Hogy találtál rá erre a helyre ?

- Szüleim mutatták még régebben .....minden nyáron eljöttünk ide sétálni , de most már nem ...

- Miért hoztál ide ? - kérdeztem kíváncsian 

- Hát .....beszélni szerettem volna veled , egy nyugodt helyen .

- Miről? 

- Rólunk....és arról a bizonyos csókról.

Tomi egy kicsit közelebb jött hozzám és a szemembe nézett.

- Egyszerűen nem tudlak elfelejteni és nem tudom elfelejteni a közös múltunkat és még mindig nagyon -de nagyon SZERETLEK! -mondta valami gyönyörű mosollyal az arcán .

A régi barátaim újra felkeltek és elkezdtek repkedni a gyomromba . Elakadt a lélegzetem ...nem tudtam mit mondani. Úgy álltam előtte mint egy rakás szerencsétlenség. Annyira szeretem őt , és egyszerűen lefagytam.

Tomi feszengve állt előttem a válaszra várva. Kínosan elröhögte magát és hátrébb lépett. A szívem vadul kapált azt hittem , hogy el fog menni....

- Nem kell most rögtön válaszolnod...-mondta 

- De válaszolok csak .....meglepődtem...

- Megértem.

- Te is nagyon hiányoztál nekem. De nem tudok most dönteni.....erre nem tudok mit mondani ..- nyögtem ki 

Nem tudom hogy mi ütött belém ...

Tomi csöndesen hátralépett és megfordult ..elindult kifelé az erdőből.

- Hova mész ? - kérdeztem

- Haza . - mondta szomorúan és elindult

A telefonom rezgése törte meg a csendet . Kivettem a telómat a zsebemből és megnéztem az üzenetet .

Emma írt ... Szomorúan visszacsúsztattam a zsebembe a telómat és elindultam hazafelé. Mikor kiértem az erdőből felhívtam Tomit , de nem vette fel , viszont hallottam , hogy csörög a telefonja. A hang után mentem ... Tomi a szikla szélén ült és nézte a tájat ..

- Úristen! Gyere onnan nehogy le ess ! -riadtam meg 

Tomi még mindig előre nézett. Közelebb mentem és elkaptam a karját és felhúztam a szikla széléről. 

- Gyere ! - mondtam 

- Muszáj ? - kérdezte elcsukló hangon 

- Kérlek ... 

Tomi felállt és a szemembe nézett.

Kipirosodott szemmel és lágy pillantásokkal pásztázott. 

- Ne nézz így .... -hajtottam le a fejemet 

Tomi meg sem szólalt csak tovább figyelt engem .

A néma csendet végül Tomi törte meg .

- Csak annyit mondj hogy igen vagy nem .....

Válaszra nyitottam a számat amikor .......

Folytatás...

A magány

26.fejezet 

Reggel alig tudtam felkelni az ágyamból , mert egész este nem tudtam aludni folyton forgolódtam és fogalmam sem volt arról , hogy apa elmondta e anyának az igazságot. Amint felkeltem az ágyból gyorsan kimentem és oda surrantam anyáék szobájához . Az ajtó be volt csukva , nem hallottam semmi veszekedést meg semmi mocorgást , lehet hogy este még anya kitette apát a házból vagy apa nem mondta el az igazságot , ami azt jelentette hogy még mindig én vagyok a rossz kislány , mert elzavartam Renátát .Király  az egész családom utál  !!!Halkan lementem a lépcsőn , de apa észre vett  ( apa a kanapén ült és a tv-t bámulta) .
- Jó reggelt ! -köszönt
Szó nélkül ránéztem és bementem a konyhába valami reggeliért , de utánam jött .
- Mi ütött beléd tegnap este ?-kérdezte
- Inkább beléd mi ütött ? -kérdeztem könnyezve - Miért kell szétbombáznod a családot ?
-  Te vagy az aki szétbombázza a családunkat .-mondta
- Miért is ? Nem én csaltam meg anyát !! -ordítottam bele a képébe
- Miről beszélsz ? -kérdezte
- Renátáról ! De ezt te is nagyon jól tudod. -válaszoltam
- Nem tűröm ezt a hangnemet ! - ordította bele a képembe
- Pff elképesztő vagy . -mondtam és hátat fordítottam neki
Kinyitottam a hűtőt és kiszedtem belőle a tejet meg a müzlimet . Kerestem valami tálat meg egy kanalat és kimentem a konyhából. Felmentem nagy nehezen a lépcsőn ( törött lábbal és teli kézzel elég nehézkes) és bementem a szobámba.Dóri ott ült az ágyamon.
- Te meg mit keresel itt ? -kérdeztem
- Bejöttem beszélgetni.-mondta lehajtott fejjel
- Miről ?
- A tegnap estéről.
- Letudnátok rólam szállni a tegnap estével kapcsolatban ?? - csattantam fel -  Hidd el ha visszatudnám forgatni az időt akkor sem mondanék mást .
- De miért kellet elüldöznöd Renátát ? Tök kedves volt......
- Ja aha szerinted miért ??
- Nem tudom ezért jöttem be hozzád , mert te tudod úgy is nem ? - mondta cinikusan
- Tudod mit ? Menny ki innen ! - mutattam az ajtóm felé
 Dóri még mindig az ágyamon ült lehajtott fejjel.
- MOST ! - ordítottam
Dóri nagy nehezen feltápászkodott és egy hang nélkül kiment .
Egyszerűen teljesen kiborultam mindenki ellenem fordult mindenki !! Még a saját szüleim is .....
Idegesen benyomtam a Tv-t és leültem a fotelembe.

5 perc tévézés után felálltam és felkaptam valami meleg ruhát magamra. Lebaktattam a lépcsőn és kimentem a kertünk mögötti erdőbe.Olyan gyorsan mentem ahogy csak tudtam gipszelt lábbal.Közben elkezdett havazni az erdőben . Ott az "üres" erdőben egyedül sokkal jobban éreztem  magam. A nagy csöndet a telefonom csörgése törte meg .
Anya hívott úgy látszik csak most vette észre hogy elmentem . Ennyire figyelnek rám .....
Mérgesen kinyomtam a telefont és tovább sétáltam .
Már nem is tudtam hol vagyok csak mentem és mentem előre . Kiértem föld útra amit vastag hóréteg borított . Valaki volt már itt mert a hóban friss lábnyomok voltak . Így hát hülye fejemmel elkezdtem követni az " idegen " lábnyomot . Nem   volt nagy a lábnyom akkora volt mint az enyém .
Csak mentem és mentem.... végül meg láttam egy kis házikót nem égett a villany bent ha egyáltalán volt benne ... nem volt senki bent így hát be mentem vagy is beakartam menni csak be volt zárva az ajtó . Eléggé fáztam úgy hogy nekimentem néhányszor az ajtónak és végül is kinyílott. Ne úgy képzeljétek el a faházat mint a mesékben vagy a filmekbe .... ez a faház szerintem lehetett 30 éves aminek az oldalai bármelyik pillanatban kidőlhetnek .
Megint csörgött a telefonom , de most nem anya hívott hanem Emma . Neki sem vettem fel . Viszont Emma jobban erősködött még kb 5-ször hívott de utána megunta és inkább üzenetet küldött .

Kinyomtam a telefonomat és haza indultam. Már nagyon fájt a gipszes lábam ennyire nem szabadott volna megterhelnem. Már alig tudtam lépkedni a hóban főleg gipszes lábbal. Egy fél óra botorkálás után sikeredett hazaérnem. Kinyitottam az ajtót és bementem. A meleg szó szerint csípte az arcomat .Anyáék a kanapén ülve vártak .
- Hol voltál ? -kérdezte anya mérgesen - És jól vagy ??
- Anyáddal nagyon aggódtunk érted - mondtam apa
- Képzelem . Különben jól vagyok de nagyon elfáradtam  úgy hogy megyek és ledőlök .- válaszoltam
Felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra annyira fáradt voltam hogy el is aludtam . Másnap későn keltem csak fel. Egész nap nem csináltam semmit csak ültem és gondolkodtam meg egy kétszer bekapcsoltam a tv-t.Teltek múltak a napok , de mindegyik ugyan úgy telt .. unalmasan .
Mindegyik napot majdnem teljesen egyedül töltöttem , még a szilvesztert is ... Happy New Year !! Senki nem gondolt rám ... Dóri elment bulizni a sulis szilveszteri buliba Emma is anya meg apa kettesben töltötték a szilvesztert .
Szilveszter után suliba sem mentem egy jó ideig  a gipszem miatt.
Szilveszter után 2 hétre levették a gipszem. annyira örültem hogy leveszik ezt a nehéz vackot a lábamról. Anyáékkal január 11-kén kaptunk idő pontot 3:00 órára .
Aznap anyával és apával elmentünk a kórházba . Bementünk a kórházba ahol ki volt ott ki találjátok ?? Dóri és ÁDÁM!!!!!!!!!
Azt még megértem hogy Dóri eljön de Ádám ?? Rossz előérzésem támadt nagyon de nagyon rossz !
- Hát te ? -kérdeztem Ádámra nézve
- Hát én , eljöttem . -mondta mosolyogva
- Nem emlékszem , hogy megkértelek volna hogy gyere el . -válaszoltam
- Hát te nem hanem Dóri . - mondta és egy puszit nyomott Dóri arcára
Na neeee !!! Csak neem !! Ezek együtt járnak ??? Tátott szájjal néztem rájuk Dóri csak mosolygott. Köpni nyelni nem tudtam . . . . . . . az lehetetlen hogy ezek együtt járnak . . . . . . .
- Ti  . . . . . ? -néztem rájuk
- Igen .-mondta boldogan Dóri
Hát erre valami ilyesmi fejet vágtam :

- Ugye ezt most nem mondod komolyan ? -kérdeztem csak egy kicsit egy icipicit mérgesen
Dóri meg Ádám kérdően egymásra néztek.
- Tudod mit ? Nem kell válaszolni .-mondtam idegesen - Szerintem az lenne a legjobb  ha elmennétek innen.
- Hanna ne reagáld túl . Nem örülsz hogy Dórinak van egy lelki társa ?  - mondta anya

Dühös arccal hátrafordultam és mélyen belenéztem anya szemébe.
- Ez szerinted egy boldog arc ? -kérdeztem nyugodtan az arcomra mutatva - Ilyen vagyok hogyha örülök valaminek? ? -kérdeztem még mindig nyugodtan
Anya nem mondott semmit csak nézett és nézett.
- Szerintem nem . -mondtam és elindultam a lift felé
Anyáék utánam jöttek egy kis idő múlva de én már rég a "műtőben" voltam az orvosra várva .A doki hamar meg is jött utána megröntgenezték a lábamat hogy nem -e van valami gond vele utána elő vett egy fűrészféleséget , hát én abban a pillanatban majdnem elájultam de a doki megnyugtatott hogy nem lesz semmi bajom tőle. Ezután megint megröntgenezték a lábam . Ezután boldogan léptem ki a műtőből .
- Na hogy vagy ? -pattant fel anya - Nincs semmi gond a lábaddal ?
- Nem nincs .-válaszoltam
- Akkor szerintem mehetünk is haza.-mondta apa
Kimentünk a parkolóba ahol Dóri és Ádám várt a kocsinál.
- Még mindig nem sikerült elmennetek ? -kérdeztem
- Nem . mi is kocsival megyünk . -mutatott Dóri a kocsira
- Vele nem fogok kocsikázni .-mutattam Ádámra
- Mert ?
- Mert miért ne ? Nem szeretnék egy légtérbe lenni veled .
- Most is egy légtérbe vagyunk .
- Most már nem . -mondtam és elmentem
- Hanna gyere vissza ! Ne hogy baj legyen a lábaddal ... -ordított utánam anya
- A lábamnak semmi baja . -mondtam mérgesen
Gyalog hazaindultam a hidegben  persze senki nem jött utánam kocsival  nem álltak le mellém hogy szálljak már be áá nem . . . .  . túl megerőltető lehetett nekik. Annyira elegem volt mindenből és mindenkiből ...csak egyedül akartam lenni de ők ezt nem vették figyelembe. Mire hazaértem anyáék már bent voltak a jó meleg házban és a megszokott helyükön ültek ... a kanapén.
- Nem fájdult meg a lábad ? -kérdezte anya
- Nem. -válaszoltam egyszerűen és otthagytam őket
Felbaktattam nagy nehezen a lépcsőn és bementem a szobámba. Leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopomat ....azonnal fel léptem az facebookomra  ahol gyorsan rákerestem Dóri facebook oldalára. Nagy meglepetésemre mit látok ?.... kapcsolatban .. nem ragozom túl ti is tudjátok , hogy kivel ... Mérgembe lecsaptam a laptopom fedelét és kimentem a szobámból .
Nem tudtam hogy mit kezdjek  ezzel az egésszel ....annyira mérges voltam Ádámra ..... Dórira felesleges volt haragudnom , mert ő csak egy bábú  volt Ádámnak a nevetséges kis játékában ami ellenem szólt.
De ha így alakult akkor lejátszom vele ezt a játékot .... Lássuk ki nevet a végén !!

Sziasztok !

Nagyon sajnálom hogy eltűntem egy ilyen hosszú időre és hogy nem értesítettelek titeket ezzel kapcsolatba .... tudom nem ilyen egy jó blogger az olvasóihoz ezért bocsánat kérés képen megírtam az új fejezetet és ebben az évben újult erővel folytatom a blogot . Remélem tetszik az új fejezet ;)
Jó olvasást !

xxNatixx