Új szerelem

28.fejezet 


Válaszra nyitottam a számat amikor ... amikor megcsókolt. A lepkék egyre hevesebben kezdtek csapkodni a gyomromban. Eszembe jutott az az év amikor együtt voltunk Tomival...Akkor alig veszekedtünk egymással , olyan volt a szerelmünk mint egy mese , de  miután elköltöztek összetörtem ... összetört a szívem darabokra ...
- Ezt miért kaptam ? - kérdeztem mosolyogva
-Csak tudni akartam , hogy mit reagálsz rá.
Szomorúan sóhajtottam egyet.
- Csak ezért ? - kérdeztem letörten
- Nem ..talán így könnyebb lesz a választás .- enyhült meg
- Úgy is tudod , hogy mi a válaszom ....- mosolyodtam el
- Tudom , de hallani akarom a te szádból . -mosolyodott el - Akkor tudsz adni nekünk még egy esélyt ? Vagy nem akarod újrakezdeni velem ?
- Feltételezzük azt , hogy adok még egy esélyt ... megint elhagynál ? Mármint... megint kimennél külföldre ?
- Sosem hagynálak el megint .... de ez nem rajtam múlik... ha a szüleim megint kimennek akkor nekem is mennem kell , ezt te is jól tudod .
- És  nem maradnál itt a nagyszüleidnél?
- Nem tudom ....itt maradnék , csak ...... ez tényleg nem rajtam múlik
Szomorúan lebiggyesztettem a számat  és a szemébe néztem .
- Akkor mi a válaszod ? - kérdezte
- Az , hogy talán ...-mondtam ki

Talán ???? ahh..... tiszta hülye vagyok ... Szeretem őt és mindig vele lennék de ..... nem akarok még egyszer csalódni benne. Annyira fájt amikor elment és itt hagyott egyedül. Magányosan éreztem magam , igaz , hogy itt volt velem Bogi meg Emma de az nem ugyan az volt .... Meghát Ők nem is jöttek ki egymással szóval mindig két tűz között voltam ....

- Talán? -kérdezett vissza
- Nem ... csak ..ahh
Tomi mélyen a szemembe nézett .
- Csak igent vagy nemet fogadok el .
Kicsit de habozva de végül rávágtam , hogy :
- Igen ! - mondtam mosolyogva
- Biztos ? - nézett rám vidáman
- Igen , azt hiszem  .....
- Na ! Ez nem volt valami meggyőző. -mondta nevetve
-Ahhj... Igen ! - vágtam rá és a nyakába ugrottam

Egy nagy kő esett le a szívemről , viszont féltem egy kicsit. Hogy miért ?  Azért mert féltem , hogy újra összetöri a szívem és , hogy megint egyedül leszek .

- Min gondolkozol ? -kérdezte eltolva magától
- Semmin ..
- Ismerlek ... -mondta mosolyogva - Tudom hogyha valamin nagyon gondolkozol akkor a szád szélét rágod , viszont hogyha mérges vagy akkor ökölbe szorítod a kezed és résnyire összeszűkül a szemed , ha boldog vagy akkor folyton vigyorogsz mint egy ovis ...ha szomorú vagy akkor egész nap lebiggyesztett szájjal mászkálsz  ide oda ....
- Nem is  igaz ! - mosolyodtam el
- Ne hazudj .. tudom , hogy tudod , hogy igazam van , csak nem akarod bevallani .- mondta vigyorogva
- Lehetséges. - nevettem fel
- Gyere menjünk haza kezd már hideg lenni .- mondta és kézen fogva elindultunk haza
Egész úton beszélgettünk , meg röhögtünk. A házunk elé érve megálltunk a kapu előtt.
-Köszi , hogy megmutatta ezt e helyet ...gyönyörű volt . -mosolyogtam
- Nincs mit  , legközelebb elmehetnénk oda még egyszer.
- Benne vagyok.
Ajtó nyitódást hallottam a hátam mögül.
- Hanna gyere be meg fogsz fázni egy szál pulcsiban ! Meg beszélni valóm van veled ! Már rég befejeződött az iskola ... hol voltál eddig ? - kérdezte mérgesen
Tomi kilépett előlem .
- Csókolom ! - köszönt anyunak zsebre tett kézzel
- Tomi !?  Bocsánat nem láttalak .. Hát te ? Hogy kerülsz ide ? -kérdezte mosolyogva
- Nembaj ... Igazság szerint én raboltam el egy kis időre a lányát ... ugye nem gond ? -mondta mosolyogva
- Dehogy gond ... csak megijedtem , mert azt hittem , hogy egyedül mászkál valahol ... és hát Pesten vagyunk  és már sötét van .... kitudja hogy mit akarnának tőle az emberek... -aggodalmaskodott
- Velem biztonságban van ! -mondta és megfogta a kezem -de most mennem kell -súgta- Még találkozunk . -mondta és adott egy puszit a számra -  Örültem , hogy újra találkozhattunk ... Csókolóm! - köszönt el anyutól is aki az eddigiek alapján ott állhatott még mindig az ajtó előtt.
- Szia ! - köszönt anya is
Sóhajtva kinyitottam a bejárati kaput és bementem a házba .Anya becsukta mögöttem az ajtót. A kabátját levette magáról és felakasztotta a fogasra én addig gyorsan odarohantam a radiátorhoz , hogy felmelegítsem a lefagyott végtagjaimat . Anya könnyedén lehuppant a kanapéra .
- Jól láttam , hogy ....?-kérdezte
- Hogy ?
- Hogy megcsókolt ?
- Nem csókolt meg ..
- Akkor megpuszilt... a szádon ?
- Igen . -mosolyogtam
- Lemaradtam valamiről ? -kérdezte anya nevetve
- Sok mindenről .. - ezt a célzást apára szántam ,de anya szerintem nem nagyon értette a célzásomat  , mert furán nézett rám - Vagy is  Tomival kapcsolatban ...
- Ja .. értem .. és nem akarod most elmagyarázni ? Csak hogy ne legyek  ennyire lemaradva ...  - mondta vigyorogva
- Igazából nincs semmi különös .. elvileg most együtt vagyunk. -mondtam vidáman a radiátornak támaszkodva
- Ennek örülök ...eddig is kedveltem Tomit ... szerintem összeilletek . -mondta mosolyogva
- Úgy gondolod ? -kérdeztem
- Teljes mértékben.
- Köszönöm !
- Mit ?
- Hogy te legalább őszinte vagy velem és mindenkivel . -mosolyodtam el és elindultam felé hogy megöleljem
Kicsit több ideig szorongattam magamhoz ... de nembaj .. úgy sem volt még ilyen hosszas ölelkezésünk. Miután elengedtem felmentem a szobámba .. anyának az arcán láttam a meghatódottságot és a szeretetét amit kimutatott most felém ...nem sűrűn szoktam így látni de ez a kis elbeszélgetés vele még boldogabbá tette a napomat.
Kinyitottam az ajtómat és bementem a szobámba. Leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopomat . Bejelentkeztem a facebook fiókomba , de nem kellett volna ... egyrészt azért , mert Emma kb 100 db üzenetet küldött , hogy : "mindent mesélj el ...  mi van még nem értél haza ? Mi történt?? Hanna!!!
Ó látom hazaértél ! Mesééélj !!! Mi  volt ? Együtt vagytok ? AA Várj mindjárt hívlak Skypon !!" és ehhez hasonlókat írt még ....  Másrészt meg azért volt rossz döntés fel lépni , mert megláttam egy képet ... egy képet amit nem akartam látni .... ami a kezembe került volna akkor menten szét téptem volna .........
Kovács Dorottya megváltoztatta a profilképét : 

 Először is .. Khmm ...
 Másodszor meg ....khmm
 Harmadszor meg ,.... Ez a mi házunkba van ???!!
 Negyedszer meg ...Ádám fogja neki a lábát??
 Úristenem !! Mit csináltak  ezek a házunkban ??!!
 Ötödször meg .... kitekerem a nyakukat !

Mérgesen lecsaptam a laptopom tetejét és kirohantam a szobámból . Dühösen odamentem Dóri ajtajához és bekopogtam.
- Dóri nyisd ki!! -dörömböltem 
-Nyitom már ! - mondta kicsit idegesen - Igen ? -nyitott ajtót
Egy pillanatra elgondolkoztam , hogy mit is mondjak neki , de végül rájöttem hogy tökre fölöslegesen akadtam ki azon a képen ... mit érdekel engem Ádám és Dóri ? Azt csinálnak amit akarnak ....Ne én jártassam mindig nekik a számat ...
- Hanna ! Mit akartál mondani ? -kérdezte Dóri 
- Öhm... most már mindegy . -mondtam és boldogan megfordultam és bementem a szobámba -Ma már senki és semmi nem ronthatja el a napomat!-mondtam halkan

Miután bementem a szobámba felhívtam skypon Emmát aki úgy várta a beszámolómat  , mint a nagyim a brazil sorozatait...
- Naa mesélj mi volt ! - faggatott Emma a kamerába fürkészve
- Hát ... elvileg most együtt vagyunk . -mosolyodtam el
- Mi az hogy elvileg ? - nézett furán
- Igazából ... megbeszéltük , hogy együtt vagyunk ...
- Akkor ?
- Most elmeséljek mindent? - kérdeztem fáradtan
- Igen hallgatlak!-mondta elégedett vigyorral az arcán
Emmának elmeséltem mindent , de tényleg mindent , még a leg apróbb részleteket is.
- Nem értelek. -mondta egy kis szünet után - Miért nem mondtad neki rögtön azt hogy igen ?
- Hát nem is tudom... azért , mert félek és hát tudjuk jól , hogy nehéz eset vagyok.-vallottam be
- Igen tudom . -mondta mosolyogva
- Hé!
- Most mi az ? -kérdeztet vissza értelmetlenül Emma
- Most azt kéne mondanod , hogy nem vagyok nehéz eset ....
- Akkor hazudnék . -mondta vigyorogva
- Naaaaa ne ess túlzásba .
- De ez az igazság!
Emmával elbeszélgettünk még egy kis ideig , utána halottam ,hogy anya ordibál lentről.
- Lányok gyertek vacsi ! - ordibálta
- Megyek már! -mondtam és felpattantam az ágyról
Olyan hevesen nyitottam ki az ajtót , hogy véletlenül nekicsaptam az ajtót Dóri fejének.
- Auuu !!! -sikított fel a homlokát fogdosva
- Uhh sajnálom jól vagy ?  - kérdeztem lebiggyesztett szájjal
- Persze , csak lüktet a fejem . -mondta
- Jó gyere rakok rá lent valami jeget vagy nem is tudom , ha szeretnéd akkor hozhatok neked egy kis hómaradványt kintről ....  biztos jót tenne a fejednek . -mondtam vigyorogva
- Miért milyen a fejem ? - kérdezte elsápadt arccal
- Öhm....- keresgéltem a megfelelő szavakat a homlokára ami mostanáig színváltós lett (zöld , lila , kék ,sárga, sárgászöld ) mint egy nagy céltábla.- öhmm....színes?!
- Úristen ! -kapott a fejéhez - Aucs ... fel is van dagadva ... hogy megyek holnap így iskolába ? -kérdezte elkeseredetten- Nem láthat meg így Ádám !
- Hát ..majd megoldod valahogy . -mondtam vigyorogva és lementem
- Dóri ? -kérdezte anya
- Beverte a fejét az ajtómba . - válaszoltam mosolyogva
- Nem vagy te egy kicsit kárörvendő ? -kérdezte
-Hé! Miért lennék az ? Felajánlottam neki , hogy rakok rá a fejére jeget vagy havat , de nem kellett a segítségem neki . -mondtam sértődötten
Anya mérges rám nézett és felment Dórihoz.Mivel nem csinálta meg anya a vacsit gyorsan összedobtam magamnak egy rántottát . Vacsi után felmentem összepakolni a szobámban utána meg elmentem zuhanyozni.

Több mint egy hétig szünet volt ... mert eltolódtak a szünet dátumai valami miatt ezért sokkal több szünetünk lett mint a többi iskolának. Gyorsan eltelt a szünet és az iskolai napok is. Nem volt semmi érdekes ebben az elmúlt hónapban . Csak azt vettük észre , hogy egyre melegebb és melegebb lesz , és hogy vészesen közeleg az év vége , ezért mindenki próbálta kijavítani a jegyeit .